"Az Élet legfontosabb pillanata a jelen pillanat, a legfontosabb ember, akivel most beszélsz, a legfontosabb feladat: a Szeretet"

Az ajtó nyitva áll.


A Szeretet Terének ajtaja 2024.01.31-én végleg bezárult.

Köszönöm az eddigi felém áradó bizalmat minden kedves kliensemnek, és további jó egészséget, örömteli életet kívánok szeretettel!
 



A hétköznapok mókuskereke messze vitte önmagától...... Elfáradt testileg-szellemileg....... A lelke zaklatott.......


A legmélyebb sötétségből is van kiút.

Álljon itt egy 30 éves fiatal nő beszámolója arról, hogyan jutott el onnan, hogy "csoda, hogy élek"-től másfél év alatt odáig, hogy "az életem csodás". 
Fogadják szeretettel és merítsenek belőle erőt, inspirációt, motivációt, bátorságot ahhoz, hogy elinduljanak az Önmagukhoz vezető úton.


"Másfél évvel ezelőtti énemnek elképzelhetetlen, hihetetlen lett volna belegondolnia abba, ahol most tart az életem. Ha akkor valaki azt mondta volna nekem, hogy van kiút a sötétségből, azt mondtam volna, lehetetlen. Mikor már minden összetornyosult felettem, jöttek a nehéz gondolatok és érzések, a lelki terhek súlya alatt teljesen összezsugorodtam, kezdődő depresszióm indult el, a félelem elvitte az összes reményemet, nem ismertem a szabad levegővételt, az életörömöt. „Nekem csak ezt jutott, beletörődöm, viszem, mert elbírom.”
Hát nem így volt, a terhek erősebbnek bizonyultak nálam, én pedig csak tapogatóztam a sötétben, a saját poklomban, társam a szenvedés, a magány és a félelem volt. Azt éreztem, mintha a kezemen-lábamon lánc és lakat lenne, ami nem enged el, de nem számított, mert ennek így kell lennie. Az életem egyetlen értelme a munkám volt. Ekkorra már rettenetes és kilátástalan volt a helyzetem.
Volt az életemben rengeteg Csoda a rengeteg szeretet mellett, de 
valahogy mindent másképp értékeltem. Mindig úgy éreztem valami hiányzik, de nem foglalkoztam vele, mert „nekem így jó.” Sokáig ezt hittem, majd egy váratlan, talán utolsó pillanatban történt valami, eljött az időm a változásra, éreztem, hogy „Meg akarok gyógyulni, elég volt, nem bírom tovább.” Óriási erő kellett az Életet jelentő Igen kimondására. Még nem tudtam mit szeretnék, és hogy merre fog vinni ez a kijelentésem, csak menekülni akartam.
Ekkor kaptam egy új esélyt a Sorstól, egy Új Élet reményét. Így jutottam el a Szeretet Terébe egyik napról a másikra, ahol már az első alkalom elindított bennem valamit, 
ekkor még nem tudtam mit és mi is lesz ebből, de valahogy jónak éreztem. Egyik alkalomról a másikra éreztem a változást, ami teljesen meggyőzött. A mindennapi életemben szép lassan nyilvánult meg a változás. Soha nem gondoltam volna, hogy idáig eljuthatok. Életem egyik legjobb döntésének érzem, hogy beléptem a nyitott ajtón, ami teljes mértékben elválaszt a
külvilágtól és ahol teljes mértékben önmagam lehetek. „Megnyílt egy új lehetőség a nyitott ajtón keresztül”. Itt lmondhatom, mi történik velem, a számtalan megélt Csodát, az örömöt, a nehézségeimet, a bánatomat. Óriási Lehetőséget kaptam a Sorstól, amit teljes mértékben ki is használok, mert minden pillanat megéri, mindegyik maga a Csoda. Mindezt egy olyan Csodálatos Segítővel oszthatom meg, aki pontosan tudja, min megyek keresztül, aki a legreménytelenebbnek tűnő helyzetekből is megmutatja a kiutat, aki minden nehézségre tud olyan útmutatást adni, ami a lehető Legjobb számomra. Nagyon sok mindent megtanultam ebben az időszakban. Mindezért a Legnagyobb Hála és Köszönet sem lehet elég nagy. Egyedül soha nem tartanék ott, ahol most vagyok.
„Már pedig Csodák léteznek”, az én történetemre teljes mértékben ráillik ez a kijelentés. A mostani énem teljesen ellentéte a régi énemnek. Észreveszem az Élet adta Csodákat minden nap, általában mindig hoznak valami újat. De ha nem, akkor maga a megélés is egyszerűen Fantasztikus. Visszatért az életembe a rég elveszettnek hitt remény, merek és tudok mosolyogni, nemet mondani. Újra visszatértek a jövőbeli terveim, amik a múltban szinte teljesen eltűntek és vannak teljesen új álmaim is, amiket eddig elképzelhetetlennek gondoltam. A legnagyobb ilyen,hogy én is Segítő szeretnék lenni.
Szemeim kinyíltak, megtanultam látni a lelki szemeimmel, és hallani a belső hangjaimat, az itt-és-mostban lenni. Látok,érzek, élek, boldogság felé veszem az irányt. Élem a saját sorsomat, hiszen csak a saját helyemen lehetek boldog. Mindehhez a legnagyobb alázat sem elég nagy. Teljesen megváltozott a fogalmazásom, a szóhasználatom, máshogy beszélek, megfontoltabban mondok ki dolgokat, hosszabb mondatokban fejezem ki magam. Sokkal nyitottabb vagyok, megtanultam, hogy nyissak a Csodákra, amik minden nap előttem vannak. Megpróbálok a teljességre törekedni, bár ezen a téren még vannak hiányosságaim. De türelmes leszek magammal, hiszen másfél év alatt már rég túlteljesítettem az elképzeléseimet azon a téren, ahova eljutottam. Soha nem gondoltam volna, hogy már 112 apró változást tudok magamról elmondani, amit tavaly nyáron egy év után kb. három óra alatt szedtem össze. Hát óriási döbbenet volt.
Teljesen más szemszögből nézem a dolgokat, bátrabb és erősebb vagyok. Soha nem gondoltam volna, hogy én elérem ezeket, hiszen az előzmények tekintetében az akkori önmagamnak az is Csoda lenne, hogy még egyáltalán élek.
Ezzel szemben egy teljesen más ember köszön vissza a tükörben, aki végre elfogadja magát, olyannak, amilyen, ez is egy hatalmas fejlődés, az is, hogy egyáltalán belemerek nézni a tükörbe. Nem akarom másnak látni magam, mint aki vagyok és még lehetek. Teljesen máshogy gondolkodom mindenről, valahogy sokkal reálisabban. Úgy érzem pont ez kellett ahhoz, hogy új életet kezdhessek, felnőjek és haladjak tovább egy teljesen másik úton. (Egyszer volt egy pillanat, mikor azt mondta a Drága Segítőm, hogy a szeme előtt nőttem fel - annyira jó érzés volt). Nagyon sokszor kerestem az utam, most végre úgy érzem megtaláltam. Azóta kiszabadultam a saját poklomból, a terheim és a láncok alól, amik lezártak. Most már sokszor érzem a szabadságot, örömöt és a lelki békémet is többször megtapasztaltam már. Olyan, mintha a világom a fekete-fehérből egyre színesebbé változna, „kinyílt a világ.” Megtanultam, hogy a legmélyebb sötétségből is van kiút, nekem úgy érzem sikerült, ha még nem is teljesen, de már jó úton járok, megtaláltam hozzá a segítséget, Köszönöm.
A honnan indultam – hova jutottam? kérdést számtalanszor feltettem már magamnak, és teszem a mai napig is, mert ezt a Csodát átélni és megtapasztalni, illetve mindennap szembesíteni magam, hogy megérte, valami Elképesztő. Büszke vagyok magamra, hogy nem adtam fel, pedig sokszor megtehettem volna. Ezekben a pillanatokban mindig történt valami, ami lelkesített, akár egy szó, egy mondat vagy bármi, hogy maradjak és folytassam. Most pedig végérvényesen eljutottam arra a pontra, hogy soha nem adom fel sem magam és főleg nem mások kedvéért. Ez az a pont, ahol már nem tehetem meg, és nem is akarom. Már nem érdekelnek a lehúzó vélemények, csak a számomra hiteles személyek tanácsát, véleményét hallgatom meg és ezután hozom meg a legjobb döntéseimet, hiszen az elmúlt másfél évben úgy érzem, nem hoztam rossz döntést.
A számomra Csodamondatok is mindig megerősítenek, (bár régen is voltak az életemben, de soha nem éltem az erejükkel), több ilyen is van, de ami talán a legközelebb áll hozzám:
„Bízz abban, hogy a számodra legmegfelelőbb gyógyulás fog bekövetkezni.”
Ez a Bizalom már az első másodperc óta megvan a kezelésekben is. Most sokkal jobban figyelek a felkínálkozó lehetőségekre, nyitottabb vagyok rá, és amit csak lehet, igyekszem kihasználni. Ha az akkori énemmel látnám most magam, nagyon büszke lennék magamra, úgy érzem. Tiszta szívből Hálás vagyok a Sorsnak, hogy talán az utolsó pillanatban kaptam meg ezt a Lehetőséget.

Számtalan kezelésen vettem részt, mindegyik maga a Csoda, és mindegyik óriási változást hozott az életembe: a Csodák tanítása kurzus, egyéni és csoportos családállítások, Segítő Beszélgetések, Kapcsolatteremtő Gyógyítások, masszázskúrák. Emellett itthon is rengeteg önmunkát tettem hozzá, amiket a kezelések során pluszba kaptam. Mindezek pedig egy olyan Csodálatos Segítőn keresztül érkeztem meg hozzám, aki tényleg mindig tiszta szívből segít, aki óriási Példakép lett a számomra, aki iránt a bizalmam már az első másodperc óta töretlen. Nem tudom elégszer Megköszönni és Hálás lenni a teljes átalakulásért, a számtalan megélt Csodáért, a rengeteg segítségért, az útmutatásokért, egyszóval Mindenért. A Lehető Legjobbkor voltam a Legjobb helyen a Legjobb Segítővel. Köszönöm a rengeteg bíztatást, hogy soha ne adjam fel. Minden nehézségből van kiút a megfelelő segítséggel, én megtaláltam, Köszönöm.
Köszönöm Drága Gabi, tényleg egy Csoda vagy.
Az életem teljes átalakulása a mai napig hoz újdonságokat, melyeket imádok és soha nem cserélném el semmiért. Alig várom az újabb és újabb Csodákat. Mindegyik valami elképesztő felismerést hoz magával akár szóban, akár képekben vagy bárhogyan is érkezik, megerősítve, hogy jó úton járok, és menjek tovább. Mindennek eljön az ideje. Úgy érzem, nekem most van itt az idő, a jelenben kell élnem, de a számtalan jövőbeli terv még erősebbé tesz az utamon. Már nincs helye a félelemnek, a bátortalanságnak, a bizonytalanságnak, pontosan tudom mit és hogyan szeretnék elérni, mindent megteszek ezért, hogy az eddig megtett utam ne legyen hiábavaló. Soha többé nem engedem magam elbizonytalanítani, most már ebbe nagyon elfáradtam, elég volt. Ez az én Sorsom, minden Csodával és nehézséggel együtt, elfogadom.
A napjaimat a Köszönet, a Hála, a Szeretet, a Remény, a Bizalom és a Hit tölti ki egyre erősebben. Mindennap Hálás vagyok, hogy ez a Csoda megtörtént velem, átélhettem, átélhetem, tanulhatok belőle és vihetem magammal az életemben és a leendő hivatásomban is.
„Érzem a Hitem, ami elhoz majd minden Csodát.”
Csodákkal a szívemben és a lelkemben várom az újdonságokat. Nagyon Köszönöm, hogy így lehet és örülök, hogy megragadtam ezt a páratlan lehetőséget."
 

Vélemények munkámról

Életem elég nehéz szakaszában voltam, nem találtam a helyem a világban.
Úgy éreztem semmi nem úgy alakul, ahogy szeretném, magányos voltam, egyedül, társ nélkül a világban. Kifogytak a tartalékaim és én, akit mindenki mosolygósnak, kedvesnek ismer – a tükörbe nézve egy megkeseredett, békétlen nőt láttam, ő nézett vissza rám.
Éreztem, hogy valamit tennem kell, mert nem omolhatok össze, de azt is tudtam, hogy egyedül már nem találom a megoldást és a helyes utat. Ekkor talán a gondviselés sodorta utamba egy barátnőm által a családállítást. Hittem, hogy ezt meg kell tennem magamért! Felhívtam Gabikát, akinek szeretete, tudása megérzése arra az irányra terelte a figyelmemet, hogy első lépésként a közvetlen környezetemben kell rendet tenni, ami nevezetesen a testvéremmel való kapcsolatom. Én azt hittem ezt már régen lezártam magamban és elfogadtam olyannak amilyen. Helyesebben hogy semmilyen.

Egészen tizenéves korunk végéig jó testvéri kapcsolatban voltunk. Ekkor történt egy olyan visszafordíthatatlan esemény, ami rányomta a bélyegét a mi kapcsolatunkra. Borzasztóan elfordultunk egymástól. Amikor én ezt már nagyon elviselhetetlennek éreztem, többször is megpróbáltam a közeledést, a békülést kezdeményezni, de igen komoly falakba és elutasításba ütköztem. Olyannyira rossz lett a helyzet, hogy ez az én kis családomra is átvetítődött. Nagyon hosszú évek teltek el úgy, hogy az eszünkkel tudtuk, hogy testvérek vagyunk, a szívünkkel nem. Erre szerettem volna segítséget kérni, hogy visszakapjam a testvéremet, az a szeretni való „kislányt” aki volt.

A családállítás csodáját megtapasztaltam, ott lenni és látni a láthatatlant… elmondhatatlan érzés! Hittem és vártam, aztán úgy fél év elteltével megtörtént! Egyszer csak azon kaptam magam, hogy beszélgetünk, érdeklődünk, elfogadjuk egymás véleményét. Az előtte levő feszült és hideg, nagyon kínos együtt töltött heti 1-2 óra kellemes és hétről hétre várt eseménnyé vált. Most már újra tudunk testvérként egymás támasza lenni. Az eddig levegőnek nézett családtagok beszélgetőtársak lettek, láttam az igazi érdeklődést és egymás iránti tiszteletet.  A legnagyobb csodát tapasztaltam meg, a legbecsesebb értéket kaptam vissza az állítás után, a testvéremet, a fiam a nagynénjét. Ezt a békét, megnyugvást megélni, amit kaptam, csodálatos! Örökké hálás leszek azoknak, akik ebben utamon segítettek!

Bátran ajánlom mindenkinek – aki keresi az útját, a megoldást – hogy tegye meg ezt a lépést, mert tapasztalni, magunkról tanulni, megtalálni ami rég elveszett vagy kisiklott… Maga a Csoda!

B.A. 39 éves nő - Családállítás