"Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. ... Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak."

Szolgáltatások - Gyászolók segítése


Kedves Gyászolók!

Ezentúl kizárólag egyéni gyászkísérést végzek.
Keressenek bizalommal, ha az egyéni forma megfelelő!

Elérhetőségeim: +36-20-268-4923
                             info@aszeretettere.hu


Ha elveszített valakit, akit szeretett - a közelmúltban, vagy régebben -, ha egyedül maradt a gyásszal, és nem tud vele megbirkózni, vagy úgy érzi, hogy a környezete nem tud kellő türelemmel, megértéssel fordulni Ön felé. Várom szeretettel!


Ha megszólítják az alábbiak, vagy kérdése van, hívjon, írjon bizalommal.

Veszteséget sokan és sokszor átéltünk már, az ember sorsában benne van a születés és a halál is. Sajnos a mi kultúránkban nagyon nincsen jelen, nagyon elfelejtődött, hogyan kell gyászolni. Vagy hogy egyáltalán szabad. 
A külvilág, az ismerősök, sőt a család is azt várja el sokszor, hogy "légy erős", "most neked erősnek kell maradnod", "ha te most elgyengülsz, mi lesz akkor a többiekkel?", "az élet megy tovább", "ő (aki meghalt) már jó helyen van", és ehhez hasonló "okosságok" hangzanak el. És éppen ezzel tiltódik meg maga a veszteséggel járó érzelmek megélése, a gyászban való elakadás, elszigetelődés. Amely aztán meghatározza a további életminőséget, emberi kapcsolatokat, a kapcsolódásra való képességet. 
Minden gyász egyéni.
És sokszor a folyamatban elakadunk.
A gyászolónak arra van a legnagyobb szüksége, hogy valahol, valaki jelenlétében meg lehessen élni a veszteséggel járó igen nehéz érzéseket. Hogy valaki teret adjon annak, hogy találkozhasson a fájdalmával, hogy kapcsolatba tudjon kerülni minden nehéz, alig elviselhető érzésével. 
Hogy megtapasztalhassa: NEM VAGYOK EGYEDÜL A VESZTESÉGEMMEL, A GYÁSZOMBAN.
Ezt az empatikus, megtartó teret ajánlom fel mindenkinek, aki akár a közelmúltban, akár évekkel ezelőtt szenvedte el valakinek az elvesztését, akit szeretett. És akinek az elvesztésével a mai napig nem tud megbékélni, akire még mindig nagy fájdalom gondolni, akinek a nevét kiejteni sem tudja azóta, sőt, a gondolatot is kerüli, hogy emlékezzen rá.
Egyéni találkozás, beszélgetések keretein belül biztosítok az Ön számára teret ehhez. 
 
Magam is megéltem több igen súlyos veszteséget, sikerült feldolgoznom, s így a veszteséget szenvedők, gyászolók számára megtartó empátiával tudok segítő kezet nyújtani.
A tapasztalat azt mutatja, hogy egy érzelmileg megtartó, támogató térben megélhetjük a leginkább erőt adó érzést: NEM VAGYOK EGYEDÜL a gyászomban. Ebben az elfogadó közegben nyíltan beszélhetünk a legnehezebb érzéseinkről is, segítséget kapunk a gyász feldolgozásához, meg tudjuk tanulni a "hogyan tovább?"-ot.

Egy veszteséget szenvedő visszajelzése:
Anyukám tragikus körülmények között történt halála után, keresni kezdtem valamit, valakit, azért, hogy valahogy kibírjam ezt a számomra felfoghatatlan, feldolgozhatatlan "történést", és valahogy élni tudjak ezzel a szörnyű fájdalommal...
A környezetemben , munkahelyemen nagyon kedvesek, együttérzőek, segítőkészek voltak velem az emberek, de mégis úgy éreztem, nem érti meg senki a fájdalmamat. Vigasztaltak is az emberek, de mindig úgy éreztem, hogy nem értik meg, miért is ilyen nagy az én fájdalmam. És a vigaszuk mit sem ért számomra, mert jóindulatból ugyan, de olyanokkal próbáltak vigasztalni, amit én nem tartottam elfogatható vigasznak. Egy idő után meg már azt éreztem, hogy egyenesen zavarja őket, hogy sokat sírok, meg hogy mindig Anyukámról, meg a történtekről beszélek, meg állandóan szomorú vagyok, stb...stb...
Úgy éreztem nem is terhelhetek senkit az én fájdalmammal. Így magamba próbáltam fojtani. Úgy éreztem, egyedül maradtam. Én és a fájdalmam...
És ekkor a neten találtam Rád. Rögtön úgy éreztem, hogy itt a helyem, hiába messze van tőlem Debrecen. Nem is keresgéltem tovább, jelentkeztem.
Az első alkalomra nagyon félve mentem. Én alapvetően zárkózott ember vagyok. Nagyon nehezen tudok megnyílni emberek előtt, főleg idegen emberek előtt. Amikor először találkoztunk egyéni beszélgetésen, nagyon szimpatikus voltál nekem, és őszintén el tudtam neked mondani, hogy miért is kerestelek meg. 
Nekem sokat segítettek ezek az alkalmak abban, hogy kibírjam, túléljem, ezt a nehéz időszakot, és hogy a jövőben is hogyan lehet együttélni egy ilyen nagy fájdalommal.
Külön nagy "segítség" volt nekem az az érzés, hogy nem vagyok egyedül ezekkel az érzésekkel, amiket a gyász okoz bennem.
Már nagyon vártam mindig a következő alkalmat.
A fájdalom nem tud elmúlni szerintem teljesen soha, de nagyon jó olyan emberek társaságában lenni, akik megértik a hasonló cipőben járó sorstársaikat. És egymást tudjuk támogatni. Ha csak annyival is, hogy meghallgatjuk egymást, és őszintén együttérzünk Vele.
Gabi, a Te jelenléted és vezetésed irányt, keretet adott mindennek. Nagyon sok jó tanácsot kaptam tőled, és nagyon sok segítséget, útmutatást, hogy hogyan tudjak együttélni a bánatommal, és túlélni a gyászt. És hogyan tudjak tovább lépni.
Te is hasonló cipőben jártál, jársz, ezért is tudod mélyen átérezni min megy keresztül egy gyászoló ember....
A kedves, néha vicces, szeretetteljes lényed , bölcsességeid, sokat jelentett nekem.

Most szeretnék is Neked megköszönni mindent, amit kaptam tőled lelki értelemben. 
És nem utolsó sorban köszönöm a sok sok segítségedet, amit a gyászfeldolgozásomra kaptam tőled!!
Én mindenkinek csak ajánlani tudnám hogy ha sajnálatos módon ilyen helyzetbe kerül, kérjen segítséget, támogatást. Nagyon sokat segít...
További sok erőt és egészséget kívánok Neked, hogy sokáig tudjál segíteni sok embernek.

Vélemények munkámról

Az első családállításra azért mentem el, mert megszólított a leírása. Emlékszem, ahogy olvastam, milyen problémákra nyújthat feloldást….. szinte mindegyik rám illett. Egész addigi életemet körös-körül fonta az a megfoghatatlan létbizonytalanság-érzés. A saját csapdámban vergődtem. Állandó bűntudat hömpölygött bennem, szégyelltem, ha én többre vágyom, megijedtem a bennem meg-megcsillanó őserőtől, mert még magától a sikerességtől is féltem. Így mindaz, amit valaha meg szerettem volna valósítani, vagy elérni az életemben, csak álom maradt. A bennem lüktető blokktól nem tudott kikelni a magja, hogy elképzelés, majd terv legyen belőle, hogy szépen munkálkodva a valóságommá legyen. Nem engedtem meg magamnak a tökéletlenséget, inkább fenntartottam a tökéletesség egyre szorítóbb vértjét, hogy én mindig jól vagyok, nincs semmi gondom…. szorosan magam elé húztam a lazaság pajzsát. Nem tudtam, hogy pont abban rejlik az emberségem lényege, hogy igenis merek kinyílni, el- és befogadni, s ennek árán akár sebezhetővé is válni.

Az ember nem is gondol bele, hogy milyen nagy jelentősége van annak, milyen talaj táplálja a gyökereit. De ha hajlandó a felszínnél mélyebbre ásni, elsősorban önmagában, felkészülve arra, hogy nem lesz minden látvány szívderítő, azzal akaratlanul is új élet hajtását fakasztja családfája minden ágán. A családrendszeremet szétfeszítette az abból fakadó káosz, hogy senki sem a saját helyét foglalta el abban. Márpedig a számomra legjobb kilátás arról a helyről nyílik felém, ahová a  jegyem szól. Onnan értek mindent a legtisztábban, hiszen az enyém. Ha nagymama vagyok, legyek nagyszülő. Ha édesanya vagyok, legyek szülő. Ha gyermek vagyok, legyek nagymamám unokája és szülőm gyermeke. Ők az elődök, én az utód. Ők a hátam mögött, én előre tekintve, arccal a jövőnek. Mert csak így látom meg a saját utamat. Bátorság kell ahhoz, hogy kapcsolódva őseimhez, mégis függetlenül tőlük elinduljak, hogy megírjam a saját  forgatókönyvemet. Kezdjem tiszta lappal. Ez csak az enyém. És igen, csinálhatom másképp, mint ők. Vágyhatok többre, mint ők. És el is érhetek többet is, mint ők. Az emlékükkel  szívemben, megtisztelve, de nem lemásolva sorsukat, szabadságom van. Szabadságom van elkövetni a saját hibáimat, hogy tanuljak, s megteremteni a saját boldogságomat, hogy kiteljesedjek. Az állítások nyomán átalakulnak a viszonyok, enyhülnek az ellentétek, állandó a rendeződés. Javult az édesanyámmal való kommunikációm. Nekem a vele való kapcsolat volt a gyenge pontom, amikor először Gabihoz mentem. A családállítások kapcsán rálátok a problémákra, belelátok a mélységükbe, elismerem őket, és szembe tudok nézni velük. Amíg erre nem voltam képes, uralkodtak felettem. Vannak nehézségek, konfliktusok, könnyű útra nem számítok, de minden a fejlődés irányába halad.

Azért látom veszélyes helynek a világot, vagy rossznak az embereket, mert körül vagyok véve korlátokkal. De van egy jó hír; mivel a korlátokat én állítottam fel, le is tudom bontani őket.

Nos, ez az ízelítő abból, amit az eddigi családállításokon és önismereti utamon a batyumba szedegettem.

N.A. nő - Családállítások - Egy nap a MEZŐ-ben egy napos önfejlesztő műhely, Ki vagyok Én?- 9 alkalmas önismereti csoport