"Az Élet tökéletesen működő és alapvető Kapcsolódási formája, amely örökkévaló, sérthetetlen és magának az Életnek a lényege és esszenciája: a SZERETET."

Szolgáltatások - Haptonómia


Haptonómia: kapcsolódás érintéssel, amely a test emlékezetét szólítja meg.

Mi az a haptonómia?   

A haptonómia módszerét a holland fizioterapeuta Frans Veldman (1921-2010) dolgozta ki az 1960-as években. Veldman a koncentrációs táborban lett figyelmes arra, milyen fontos szerepet játszik az affektív kontaktus – érzelmi kapcsolódás - a túlélésben. Ebből a felismerésből fejlődött ki a haptonómia, az érzelmes érintés tudománya.
A haptonómia szó a klasszikus görög hapsis (jelentése: érintés, érzékelés, tapintás) ésnomos (jelentése: törvény, szabály, norma) szavak összetételéből származik.  A hapteinigéből származó hapto jelentése: érintek, újraegyesülök, kapcsolatot teremtek, kapcsolódom valamihez, és átvitt értelemben: (tapintással) kapcsolatot teremtek, hogy valakit egészségessé (egésszé) tegyek, hogy megerősítsem (a létezésében).

Alapja a tisztelet, a feltétel nélküli elfogadás, a nyitottság és a jelenlét. Ezek az attitűdök az érintésen keresztül nyilvánulnak meg, lehetővé téve a másik ember számára a teljes biztonság és bizalom megtapasztalását.

Lágy, de nagyon határozott érintés, sem vágy, sem agresszió nincs benne.

A bennünket érő hatások és az arra adott reakcióink sejtjeinkben kódoltan elraktározódnak magzati korig visszamenően. Ez a mi történetünk.

Amikor a haptonómiára jellemző beállítottsággal érintünk meg valakit, akkor mindezekkel kapcsolatba kerülhetünk. A biztonság és bizalom légkörében nyitott tenyerünkön keresztül megnyílik az ő története, lényegisége.

Haptonomia: a kapcsolódás és a meghallgatás művészete az érintésen keresztül.

A terapeuta és a kliens között létrejövő érzelmi térben felszínre kerülhetnek régen elfeledett, tudat alattiban rejtőző fájdalmak. A kliens – azzal, hogy ebbe a közös térbe „helyezi” érzelmeit, érzéseit -, megkönnyebbül, felszabadul. Így megerősödve, képessé válik ránézni a múlt szenvedéseire, s lehetővé válik a változás, elindul a gyógyulás folyamata.

Miben segít?

Lelki problémák:

Vélemények munkámról

Életem elég nehéz szakaszában voltam, nem találtam a helyem a világban.
Úgy éreztem semmi nem úgy alakul, ahogy szeretném, magányos voltam, egyedül, társ nélkül a világban. Kifogytak a tartalékaim és én, akit mindenki mosolygósnak, kedvesnek ismer – a tükörbe nézve egy megkeseredett, békétlen nőt láttam, ő nézett vissza rám.
Éreztem, hogy valamit tennem kell, mert nem omolhatok össze, de azt is tudtam, hogy egyedül már nem találom a megoldást és a helyes utat. Ekkor talán a gondviselés sodorta utamba egy barátnőm által a családállítást. Hittem, hogy ezt meg kell tennem magamért! Felhívtam Gabikát, akinek szeretete, tudása megérzése arra az irányra terelte a figyelmemet, hogy első lépésként a közvetlen környezetemben kell rendet tenni, ami nevezetesen a testvéremmel való kapcsolatom. Én azt hittem ezt már régen lezártam magamban és elfogadtam olyannak amilyen. Helyesebben hogy semmilyen.

Egészen tizenéves korunk végéig jó testvéri kapcsolatban voltunk. Ekkor történt egy olyan visszafordíthatatlan esemény, ami rányomta a bélyegét a mi kapcsolatunkra. Borzasztóan elfordultunk egymástól. Amikor én ezt már nagyon elviselhetetlennek éreztem, többször is megpróbáltam a közeledést, a békülést kezdeményezni, de igen komoly falakba és elutasításba ütköztem. Olyannyira rossz lett a helyzet, hogy ez az én kis családomra is átvetítődött. Nagyon hosszú évek teltek el úgy, hogy az eszünkkel tudtuk, hogy testvérek vagyunk, a szívünkkel nem. Erre szerettem volna segítséget kérni, hogy visszakapjam a testvéremet, az a szeretni való „kislányt” aki volt.

A családállítás csodáját megtapasztaltam, ott lenni és látni a láthatatlant… elmondhatatlan érzés! Hittem és vártam, aztán úgy fél év elteltével megtörtént! Egyszer csak azon kaptam magam, hogy beszélgetünk, érdeklődünk, elfogadjuk egymás véleményét. Az előtte levő feszült és hideg, nagyon kínos együtt töltött heti 1-2 óra kellemes és hétről hétre várt eseménnyé vált. Most már újra tudunk testvérként egymás támasza lenni. Az eddig levegőnek nézett családtagok beszélgetőtársak lettek, láttam az igazi érdeklődést és egymás iránti tiszteletet.  A legnagyobb csodát tapasztaltam meg, a legbecsesebb értéket kaptam vissza az állítás után, a testvéremet, a fiam a nagynénjét. Ezt a békét, megnyugvást megélni, amit kaptam, csodálatos! Örökké hálás leszek azoknak, akik ebben utamon segítettek!

Bátran ajánlom mindenkinek – aki keresi az útját, a megoldást – hogy tegye meg ezt a lépést, mert tapasztalni, magunkról tanulni, megtalálni ami rég elveszett vagy kisiklott… Maga a Csoda!

B.A. 39 éves nő - Családállítás