Szolgáltatások - Önfejlesztő - önsegítő és támogató csoportok

Életem elég nehéz szakaszában voltam, nem találtam a helyem a világban. 

Úgy éreztem semmi nem úgy alakul, ahogy szeretném, magányos voltam, egyedül, társ nélkül a világban. Kifogytak a tartalékaim és én, akit mindenki mosolygósnak, kedvesnek ismer – a tükörbe nézve egy megkeseredett, békétlen nőt láttam, ő nézett vissza rám. 

Éreztem, hogy valamit tennem kell, mert nem omolhatok össze, de azt is tudtam, hogy egyedül már nem találom a megoldást és a helyes utat. Ekkor talán a gondviselés sodorta utamba egy barátnőm által a családállítást. Hittem, hogy ezt meg kell tennem magamért! Felhívtam Gabikát, akinek szeretete, tudása megérzése arra az irányra terelte a figyelmemet, hogy első lépésként a közvetlen környezetemben kell rendet tenni, ami nevezetesen a testvéremmel való kapcsolatom. Én azt hittem ezt már régen lezártam magamban és elfogadtam olyannak amilyen. Helyesebben hogy semmilyen. 

Egészen tizenéves korunk végéig jó testvéri kapcsolatban voltunk. Ekkor történt egy olyan visszafordíthatatlan esemény, ami rányomta a bélyegét a mi kapcsolatunkra. Borzasztóan elfordultunk egymástól. Amikor én ezt már nagyon elviselhetetlennek éreztem, többször is megpróbáltam a közeledést, a békülést kezdeményezni, de igen komoly falakba és elutasításba ütköztem. Olyannyira rossz lett a helyzet, hogy ez az én kis családomra is átvetítődött. Nagyon hosszú évek teltek el úgy, hogy az eszünkkel tudtuk, hogy testvérek vagyunk, a szívünkkel nem. Erre szerettem volna segítséget kérni, hogy visszakapjam a testvéremet, az a szeretni való „kislányt” aki volt. 

A családállítás csodáját megtapasztaltam, ott lenni és látni a láthatatlant… elmondhatatlan érzés! Hittem és vártam, aztán úgy fél év elteltével megtörtént! Egyszer csak azon kaptam magam, hogy beszélgetünk, érdeklődünk, elfogadjuk egymás véleményét. Az előtte levő feszült és hideg, nagyon kínos együtt töltött heti 1-2 óra kellemes és hétről hétre várt eseménnyé vált. Most már újra tudunk testvérként egymás támasza lenni. Az eddig levegőnek nézett családtagok beszélgetőtársak lettek, láttam az igazi érdeklődést és egymás iránti tiszteletet.  A legnagyobb csodát tapasztaltam meg, a legbecsesebb értéket kaptam vissza az állítás után, a testvéremet, a fiam a nagynénjét. Ezt a békét, megnyugvást megélni, amit kaptam, csodálatos! Örökké hálás leszek azoknak, akik ebben utamon segítettek!

Bátran ajánlom mindenkinek – aki keresi az útját, a megoldást – hogy tegye meg ezt a lépést, mert tapasztalni, magunkról tanulni, megtalálni ami rég elveszett vagy kisiklott… Maga a Csoda!